6. fejezet

Felébredtem, magamnál vagyok. Pár másodpercig élvezem a tudatlanság édes illúzióját, aztán minden beugrik. Emberek zajonganak körülöttem, és orvosi készítmények szgát érzem. Tudom, milyen a szaguk, mert anya orvos, és gyerekkoromban rengeteget voltam bent vele a kórházban. Kinyitom a szemem, ami éppen az egyik fehérköpenyes orvos hátsójára szegeződik. Marseille hörgő sírását hallom meg. Jaj ne. Istenem.

Amilyen gyorsan csak tudok, felpattanok az ágyamból. Testemet csak egy vékonyka térdig érő póló borítja, de nem érdekel. Félrelököm az orvost, és akkor meglátom. Két ember fekvő sziluettje, mindketten lepellel leterítve.  Ketten? Micsoda?

-        - Jézusom. Ki a másik? – fordulok Marseillehez, de úgy tűnik, ő meg sem hallja.

-      -   A holttestenek azonosítottuk. Zoe Elle, és Meredith McKenzie. – Zoe? Mi történhetett it?

-        - Mi történt?

-       -  Dulakodás jeleit véltük felfedezni, Zoe nem engedelmeskedett Meredithnek, aki erre leszúrta, majd magával is végzett. Ha tud valamit az ügyről, kérem most szólaljon fel.

-        -  Nem tudok. – hazudok. Mindent tudok, de nem akarom bevallani. Igazából nem ismertem ezeket a lányokat öt nappal ezelőttig. Nem kerültünk egymáshoz különéegesen közel, csak Marseillejel, így a haláluk nem rendít meg. Csak az rendít meg, hogy mindez az ágyamtól egy méterre történt.

Komótosan felöltözök, nem érdekel, hogy legalább hat ember engem bámul. Leballagok reggelizni két pincér kíséretében, egyik természetesen Davy, akinek az arca annyira unott, hogy már nem is kifejezhető szóval. Fogalmam sincs, mit tehetnek vele, hogy ilyen torzzá válik az arca.

A reggeli valami édes kenyér volt jammel. Anyáék már nem voltak ott, vagy még nem voltak ott, nem tudom. Mikor visszaindulok a szobámba, Elton jön velem szemben.

-         - Emilia! – kiált fel vidáman, amin nagyon meglepődök. Ritkán látom vidámnak az embereket errefelé.

-         - Szia! – intek felé.

-         - Te, nem is olyan rossz itt. Összebarátkoztam a fiúkkal. És te? – kérdi kívácsi szemekkel.

-         - Ó, hát én is, de aztán kettő meghalt.

-         - Mi? – ad ki hisztérikus hangot a sikítás és hörgés között.

-         - Az egyik megölte a másikat és utána öngyilkos lett. – szerintem Elton most fedezte fel, hogy ő is bármikor meghaéhat. Pedig ezt már rég kellett volna tudnia. Én már tudtam.